Bach, Mozart, Da Vinci, Rembrandt, Blake, Tagore, Dosztojevszkij, Gaudi, hadd ne soroljam tovább a nagyokat, minden korok művészeit, kiknek alkotásait szinte a világ összes nemzete ismeri, illetve ha nem is, olyan névre tettek szert, mely a Földkerekség bármely pontján ismeretes.




Mégis miért? Sokan azt mondják, hogy kiváltságosak voltak és sajátos tehetséggel születtek. Ez így igaz. Ők sokkal hamarabb felfedezték önmagukban ezen tehetségeket, mint mások, sokkal hamarabb rájöttek saját képességeikre, majd tökéletesítették azt, aztán pedig ráhangolódtak az istenire, a magasabb rendűre, és átadták saját magukat az ihletnek, az intuiciónak. Elfogadták létüket, küldetésüket, tudták mi az, amit végre kell vigyenek, bármilyen áldozatot is követelt meg tőlük.

Festészet, zeneszerzés, zenélés, szobrászat, írás vagy versköltés, bármiről is legyen szó, gyökerük ugyanabból a forrásból táplálkozik. Az időt álló alkotás, legyen az bármilyen jellegű, a tiszteleten alapszik. Ez vonatkozhat az egész teremtésre (Isten alkotására) nézve, vagy a természetre, az emberekre vagy önmagunkra tekintve. A tisztelet a szeretet előfutára, melyben az alkotó szemlélődésekor a külső dolgokban felfedezi saját világának egy részét, megpendíti szívét és isteni sugallatként ihletet ad számára. Ezt az ihletet pedig szintetizálja. Amennyiben ez a tisztelet ártatlansággal párosul, az alkotás felemelő, eleven, isteni lehet.
Ellenben ha a művészből hiányzik a tisztelet, a lélek helyét az elme veszi át, az ihlet forrását pedig különböző tudatmódosító szerek szolgálják (melyek "kiütik" a racionális gondolkodást), az alkotás betegessé, profánná, felszínessé (pénzorientálttá) és élettelenné válhat.


Mégis miért fontos a művészet? Ellensúlyozza a tunyaságot, az elanyagiasodást, valamint egyensúlyban, a jelenben tart.

És veled mi a helyzet? Felfedezted saját képességeidet? Ha pedig felfedezted tökéletesíted önmagadban, vagy kedvtelenül eltékozlod azt? Ha pedig továbbfejlesztetted önmagad, rábízod magad az istenire, vagy mások elvárásai szerint alkotsz?

A kreativitás egy tulajdonság, mellyel mindenki megszületik. Egyesekben könnyebben kibontakozik, míg másokban kevésbé.
Finomszinten a második energetikai központ, a swadisthan csakra felel érte, melynek helyes működése felkelti a tiszta alkotási vágyat, valamint az egész teremtés tiszteletét, aminek mindannyian részei vagyunk. Ez a tisztelet pedig elég ahhoz, hogy a Kundalini energia könnyebben felemelkedjen és kapcsolatot teremtsen a mindent átható isteni szeretettel, melyből számtalan ihlet ered. Ugyanakkor Isten szeretetének megnyilvánulása az univerzum, a fizikai világ. Ez a létező legnagyobb alkotás. A Teremtő pedig csakis arra vár, hogy felfedezzük Őt, ismét kapcsolatba kerüljünk Vele. Ehhez pedig két dolog elengedhetetlen, az önmegvalósulás és Isten alkotásának, a mindenségnek a tisztelete.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Lábléc nézete